Nyelvszikra

Emlékezés a K(H)unok utolsó bejövetelére (cikk 2009-ből) Viharos gyorsasággal közeledik dicső Őseink bevonulásának 770. évfordulója. Az elmúlt 70 évben többet felejtett a Kunság hagyományaiból, mint az azt megelőző 700 évben. Ezért minden kunnak kötelessége megemlékezni ezen sorsfordító eseményről. Kik voltak Őseink, miért telepedtek meg pont itt? Ezek az első ösztönös kérdéseink. Ha választ szeretnénk rájuk adni, azokat eleinktől kell megkérdezzük. 1) Fogarasi-Czuczor: A magyar nyelv szótára 1862 BP.: „KUN v. KÚN, (2), fn. tt. kun-t v. kún-t, tb. ~ok. Nemzet neve, melynek egy része maiglan mint tiszta magyar nép, a kis- és nagy-kunsági kerületeket lakja. Másképen: hun … annyi bizonyos, hogy a mostani magyarországi kunok között, kik már országunk alapitása után, különösebben Szent László idejében (a mai jászok), továbbá II. István és IV. Béla alatt költöztek hazánkba, tatár népségek is fordultak elé…S habár a Kuma folyam melletti fő lakhelyökről – de ahol a Kuma balpartjá

Hazai földre látogattam az ünnepek között , régi arcok újra megjelentek, sok közös pillanat emlékeit hordozván. Szó esett erről, arról, majd a világ dolgainak rendezése után előkerültek a zsebben lapuló telefonok. A gazdák büszkén ecsetelték, hogy nekik nincs szükségük a modern kütyükre, merthogy azok nem okosabbá, hanem épp ellenkezőleg az elbutulás irányába hajtják az embert. Elgondolkodtam, mert valóban, ezen "okos" eszközök, rohamosan terjednek és korlátlan használatuk valóban idiótává zülleszti a tömeget. De álljunk meg egy pillanatra...mégis kik azok, akiknek még nyomógombos telefonjuk van? Ők azok akiknek nem változott az életük, akiknek soha nem kellett megváltozniuk vagy nem voltak képesek a változásra? Akik büszkék arra, hogy ők elmennek a barátaikhoz személyesen. A valóság az, hogy ezek a barátok, ha egyáltalán léteznek, 5 km-en belül kell, hogy legyenek, mert másképpen nincs esélyük arra, hogy barátok maradjanak. A nyomógombos emberek tényleg nem tudnak távkap