Nyelvszikra

Kerékpáros zarándoklat a Mátrába Örömmel értesítem a kedves olvasót, hogy kitartás és jó úti szerencse mellet lezajlott a Tiszta Kunok Baráti köre által szervezett első mátrai kerékpáros zarándoklat. Remélem, hogy az, aki az alábbi pár sort elolvassa, a búcsú szellemének kis szeletével gyarapodik. A felkészülés fizikai része sajnos elmaradt, de mint lelki erősítés, az azóta már elbúcsúzott katolikus plébános, Tóth Gábor atya, megáldotta kerékpárjainkat. A kerékpárok nem hagytak cserben Az indulás terv szerint 07. 26.-án reggel, a nap járása szerint 5:30-kor , megtörtént. Az időjárás, a szakadó esővel, köszöntött minket. Esőruhánkat magunkra és csomagjainkra terítve védekeztünk a próbatétellel szemben. Meglepődve tapasztaltuk, hogy 2 naposra tervezett utunkhoz összekészített 15-25kg málhánk igencsak ellapította kerekeinket, de az abádszalóki benzinkutat nagyvonalúan megállás nélkül hagytuk el. Az eső is elállt, így egész nap kellemes 25 fok körüli hőmérsékletben kerekezhettünk. El

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy papírra vetem azt, amit gyerekkoromban folyton sulykoltak, de igazán soha nem magyaráztak el, hogyan is kell köszönni! A cikket főleg fiataloknak szánom, mert tinédzser korban okoz a legtöbb fejfájást a köszönés, de úgy gondolom, haszonnal forgathatják a városlakó felnőttek is. Rövid magyarázat a cikk megírásáról: Gyermekkoromban hamar elkerültem Kunhegyesről, szüleimet felszippantotta a szocialista „nagyváros” Szolnok. Felnőtt fejjel volt alkalmam visszatérni a Nagykunságba, mely újra 10 évig gondozásába vett. Itt lettem figyelmes arra, hogy az emberek csak néznek tágra nyílt szemekkel az utcán. Ez eleinte zavart, mivel a nagyvárosban már nem néznek az emberek egymás szemébe, ha véletlen összetalálkozik is két tekintet, gyorsan elkapják az emberek a szemüket. Pár hónap alatt sikerült az itthoni gondolkodásmódot megértenem és elsajátítanom, megtanultam rendesen köszönni.  A köszönés, az általam nagyra becsült, Czuczor-Fogarasi szótár sze