Lélekjelenlét - avagy találkozás a lelkemmel

32 éve vezetek. Volt 1-2 meleg helyzet és karambol az utazásaim során, nagyrészt a közlekedők (bele értve magamat is) figyelmetlenségéből vagy a nem megfelelő sebesség választásából adódott. A lenti eset azonban eltért mindezektől. Bár itt is hibás döntés indította el a ritka megismerés lehetőségét.

Pár hete, a számomra jól ismert 405 jelű főútvonalon vezettem, koradélután még világosban, száraz útviszonyok mellett. Az aszfaltkígyó nagy ívben balra fordult. Túl korán kezdtem a, kb. 90 km/óra sebességgel közlekedő, teherautót előzni.
Bíztam a járművem erejében és abban, hogy ismerem az utat és hamarosan elfogynak a kilátást zavaró útmenti bokrok, fácskák.
Azonban nem mértem fel jól a helyzetet és a bokrok mögül hirtelen egy nagyon gyorsnak tűnő limuzin száguldott felém kb. 130-140 km/ó sebességgel. Ekkor pont a teherautó közepén jártam. A másodperc tört része alatt agyam kielemezte, hogy sem fékezéssel, sem további gyorsítással nem tudom az 1 éves autót az ütközéstől megmenteni. Így lábamat levettem a gázról. Ezek után, ami történt annak csak passzív részvevője voltam...

A teherautó valószínűleg fékezhetett, mert a tudat alatti képességem, nevezzük itt inkább Őrangyalnak, bevezette az autót cm-es pontossággal a kamion elé, úgy, hogy a száguldó autó előtt egy arasznyival beálltam a sávomba. A limuzin füstölgő gumikkal és imbolyogva, de az úton maradt.

Ki vezette az autóm??? Én, aki gondolatban már lemondtam sok mindenről (ha az életemről nem is, de az autómról igen) vagy a lelkem, aki továbbra is körültekintően kiszámította az ideális útvonalat ahhoz, hogy senki ne sérüljön meg. A 3 évtizedes tapasztalat és a megtett kb 300-400 ezer km levezetése után az esélyemet Dr. Stange kb. 1/150 000 saccolta volna.

A olvasóra bízom ennek eldöntését...és kívánom, hogy soha ne kelljen átadnod ilyen formán a vezetést másnak. (Ja és a vezetés támogató rendszerek is ki voltak kapcsolva, többek között ezért is tudtam előzni.)
Vezess lassabban, amikor nem látsz!!!

Üdv
Imre

ui: 2024.03.04

idézet Golenya Ágnes - El a kezekkel az életemtől c. könyvéből