Nyelvszikra

Kedves Olvasó! Fogadd szeretettel alábbi pár gondolatot, mely augustus közepétől kezdtek el bennem egymás után jövő tanító jellegű pofonokként felszínre törni. A tanítás imígyen nem volt hagyományos értelemben kellemes, mert többnyire félig vagy félig sem átaludt éjszakákról beszélek. De úgy tűnik az ember természetes napi ciklusa mást követel meg, mint az amikor "vészhelyzeti" üzemmódba kapcsol. Életem 2. műtétére készültem (szept. 9), az első még 10 éves koromban 1 mandula műtét volt. Azt vettem észre, hogy vérnyomásom 176/115-ös szinttel nem lesz képes a tervezett műtétre való bekerülésre. Átéreztem azt a magyar mondást, hogy fáj valakiért a szívem... A kórházi tartózkodásom során szembesültem azzal is, amit a hétköznapi rohanásban az ember nem is nagyon vesz észre: A) az élet véges B) minden ember vágyik az emberségre/szeretetre Ezeket felismerve jött a belső kényszer, hogy hogyan segíthetek azoknak, akik nem kapnak elegendő szeretetet, emberséget és egyre nagyobb hívást ...